A csalódott ló esete

Felhífom a figyelmet arra, hogy ezt a történetet nem én írtam, de én gépeltem be, és találtam meg.Csak nem akartam belenyúlni, gondoltam legjobb lesz ha eredeti formájában gépeltem le.

Még gyermekkoromban láttam egyszer egy embert, aki a napi munka végeztével az istállóban nekilátott, hogy lovait lecsutakolja, vakaróval megvakargassa. Már a vakaróval dolgozott éppen, amikor az egyik lova - a Laci nevezetű - monduntalan hátrafordult, és fogaival finoman rágcsálni próbálta az őt ápoló gazda ruházatát.Ilyenkor aztán a "Laci, te!" felkiáltással kapott egy csárdás pofont, mire csalódottan abbahagyta a rágcsálást. Kis idő múlva újra megpróbálkozott, hasonló eredménnyel. Amikor aztán a vakarás abbamaradt, tétován nézett gazdája után, aki kiballagott az istállóból.

Azért nem értette a dolgot, mert itt a jó barátság megnyilvánulásáról lett volna szó, csak éppen lónyelven. Ugyanis a lovak gyakran fésülik át fogaikkal egymás szőrzetét mélységes figyelemmel centiméterről centiméterre haladva. Ilyenkor sok, viszketést okozó levedlett szőrtől és apró élősködőktől szabadítják meg egymást. Erre a tevékenységre pedig csak a legközelebbi barátok kapnak engedély, más szóba sem jöhet. Hát ezért volt csalódott Laci, mert nem értette miért nem tisztogathatja ő is ember barátja "szőrzetét".